HOGY ÁLLSZ A BÖJTTEL?

2021.03.15

Emlékszem a tavalyi böjtre.

 Elkezdték néhányan, aztán csatlakozott az egész világ.

 Meg lett vonva tőlünk megannyi addig természetesnek hitt dolog. Be lettünk zárva. 

Ha a böjt annyi lenne csupán, hogy valamivel nem élek, amivel korábban igen, akkor valóban böjtnek nevezhetnénk az elmúlt időszak megpróbáltatásait. Csakhogy a böjt nem kötelező, nem kívülről jön. A böjtben nem elvesznek tőlünk valamit, hanem önként adjuk oda, személyes, megfontolt és önkéntes döntésként.

De miért kellene lemondani bármiről, ha az élet annyi mindent úgyis elragad? 

Amikor elveszítünk valamit vagy valakit, akkor dühöt, haragot, szomorúságot érzünk. Keserű utóízzel tudjuk csak levonni a következtetéseket: rossz volt a fontossági sorrend, nem figyeltem rá eléggé, észre se vettem, milyen mély függőség alakult ki. Azonban ha önkéntes a lemondás, az érzelmek máshogy kezdenek el mozogni. Nem kevesebbnek, hanem többnek érzem magam. Nem gyengének, hanem erősebbnek bizonyulok.

A böjt edzési folyamat. 

Felkészít azokra az időkre, amikor át kell lépnem a komfortzónámat.

 Kell hozzá kitartás, de biztonságot ad, hogy tudom, meddig tart, mikor lesz vége. Negyven nap után a Húsvét a szabadság többféle értelmével zárja ezt az utat.

 Közben persze el-elfáradok. Lelki izomlázat is tud okozni, néha el is bizonytalanítanak a kérdések: kell ez nekem? De a mélyebb napokon még inkább ráeszmélek, a böjt nem magányos barangolás, hanem Istennel töltött utazás.

 Közelebb visz ahhoz, aki betölti azt a hiányt is, amit én okoztam.

 De a böjt nem csak engem erősíthet. Túlmutathat rajtam, ha céllal haladok a böjti ösvényen. Böjtölni lehet másokért, lehet számunkra lehetetlennek tűnő dolgokért: szűnjön meg a világjárvány, gyógyuljon meg valaki, erősödjenek a házasságok, ismerje meg minél több ember Isten szeretetét...

A böjt több, mint egy világi kihívás. Kihívom magam a hétköznapok tengeréből, és lemondás által gazdagítom a napjaim.

 A böjthöz önismeret is szükséges. Miről mondjak le vagy mit tegyek bele a napjaimba? Igazán személyes lehet, ha sikerül olyan böjtöt végeznem, ami megpróbál, aminél magasan van a léc. Válogatni lehet a rengeteg dolog, tárgy, szokás közül, amik az életünk részei, mégis nyugodtan lemondhatnánk róluk! Van még idő megtalálni és elkérni Istentől, mi legyen a böjtöd.

Én három dolgot gondoltam! 

 Először is nagy hála van a szívemben, az én drága párom iránt. Régi vágyam volt, hogy böjti időszakban, együtt változtassunk az étkezésünkön. Biztos sokan voltatok már úgy, hogy csináltatok valamilyen fogyókúrás életmód váltó programot, és a családnak meg főzni kellett! Ez szerintem büntetés! 

Annyira hálás vagyok Istennek, hogy Lajos egyből igent mondott a felvetésemre. Miért mondom ezt?

Csupán csak azért, mert a  tegnapi ebéd  1 főtt tojás volt sárgarépával! Annyi engedmény volt , hogy a sárgarépából tetszés szerinti mennyiséget lehetett 

fogyasztani, párolva, vagy nyersen! Annak ellenére, hogy én voltam a kezdeményező, megkérdeztem az én drága Páromat, kell ez nekünk?

Tudom, hogy nagyböjt van.  Hívő asszonyként tudom a böjt fontosságát!  Én találtam ki ezt a szigorú étrendet, de egy dologról sajnos megfeledkeztem!  Miért?  Mi célból?  Jó a böjtölés, de ne maradjon el soha a miért!  Ahogy írtam már, annyi mindenért böjtölhetünk.  Megfogalmaztam szinte egy szemvillanás alatt, nagyon nagy dolgot találtam.

Egy olyan dolog ami nagyon bántot, és azt gondoltam soha nem lesz vége. Isteni csodának tudtam be hogy egy pillanat alatt vége lett! 


A második dolog, a nordic walkingozás! 

Nagyon szeretem, de az utóbbi időben irtózatosan ellustultam. Nagyon nehezemre esik, hogy újra elkezdjem! Fogadalmam, mindennap megyek!  Miért? Hogy hulljon le a lepel, és derüljön az éjszakánkra fény a járványt illetően. Ez nagy vágyam!


A harmadik dolog.

 Alapjában véve egy elfogadó típus vagyok!  Szeretem az embert, mint Isten teremtményét!  Szeretek adni, szeretek segíteni! 

Tudom, hogy mekkora kincs, milyen hatalmas eszköz van a kezemben arra, hogy ebben a kegyetlen nehéz helyzetben segítsek embereknek! 

Mire gondolok? 

Keresem azokat, akikben van egy kitörési vágy, a hétköznapi keserű, bizonytalan helyzetből. Lehet ez anyagi, egészségügyi természetű. Olyanokat, akik nem a kifogásokat, hanem a megoldásokat keresik!

Olyanokat akik tudnak és akarnak csapatban gondolkodni! Akik nem ilyednek meg az on-line világtól!

Akiknek esetlegvan angol nyelv ismerete! Annál is inkább, mert amerikai cégnél fogunk dolgozni.

Tudjátok rólam 22 éve képviselem ezt a céget! 

 Nincs benne semmi olyan, ami miatt aggódnék és azt mondanám, hogy bizonytalan.

 Aki ide leteszi a voksát, és hajlandó dolgozni, annak egy biztos jövőképet, anyagi biztonságot tudok mutatni.

 Csak, hol vannak azok az emberek akik most kereső fázisban vannak?

No ez a harmadik dolog! Tudjam türelemmel kivárni, ne legyek frusztrált, ne háborogjak, ne kérdezzem folyton a : miért nincs meg?

Szóval ezeket döntöttem el!  A böjt kapcsán esetleg Te is hoztál ilyen, vagy ehhez hasonló döntéseket? Szívesen veszem a hozzászólásodat!

ÁLDOTT  BÖJTI IDŐSZAKOT KIVÁNOK!