BORÓKA

2021.03.30

A közönséges boróka (Juniperus communis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj. Fűszer- és gyógynövény. 

Népies neve: apró fenyő, borostyántüske, borosán, borovicska, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, gyalogfenyő, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.

Akár 2-4 méter magasra is megnő.Virágai kicsik,április -májusban nyílnak.


Pikkelylevelei egyáltalán nincsenek. A hármas örvökben a hajtásokra merőlegesen álló, 1-2 cm hosszú, árszerűen szúrós levelei lapos tű alakúak, alma- és citromillatúak. Fonákuk zöld, a színük ezüstös, amitől a növény szürkészöldnek látszik


Érett, sötét kékesfekete, hamvas-fényes, meghúsosodott, a fekete borsnál valamivel nagyobb tobozbogyója (galbulus) a borókabogyó (Juniperi fructus); a bogyós gyümölcsök egyike. 

Az első évben zöld marad, csak a második, ritkábban a harmadik évben érik be, ezért ugyanazon a növényen gyakorta érett és éretlen bogyók is láthatók. Az érett bogyó fényes feketéskék, átmérője 5-10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.

Gyökérzete ritkásan ágazik el, emiatt az átültetést rosszul tűri.

Kétlaki növény. Lassan növő, fényigényes, szárazságtűrő faj, amely meszes és mészmentes talajon egyaránt megél. Rendkívül alkalmazkodóképes és ennek megfelelően igen változékony is.


Az egyes tűleveleket kettő-hét évenként hullatja le.

.Bár a miénknél némileg hűvösebb éghajlaton (Európa középhegységeiben, a Brit-szigeteken) érzi magát igazán otthon, hazánk legtöbb tájegységén megtalálható. Magyarországon főleg a karsztfennsíkokon (Aggteleki-karszt, Bükk-fennsík) nő, ahol a legelőkön, felhagyott gyümölcsösökben a galagonyával és a kökénnyel együtt jelenik meg. Védett, jégkorszaki reliktumnak tekintett ún. ősborókás nő a Duna-Tisza-közénének meszes homokjain - ez a Kiskunsági Nemzeti Park egyik büszkesége.

a Barcsi Tájvédelmi Körzet borókását is természetvédelmi területté minősítették.

Hatóanyagai:

  • invertcukor (kb. 30%),
  • illóolaj (1-2%),
  • juniperin,
  • fehérje,
  • flavonglikozidok,
  • gyanta,
  • viasz,
  • gumi,
  • pektin.
  • A közönséges boróka friss termése C-vitaminban gazdag, emellett illóolaj és flavonoid tartalma is jelentős. 

    Borókabogyóval fűszerezhetünk vadhúsból készült ételeket, ugyanakkor finomítja a marhahús, a bárány, a sertéshús és a belsőségek ízét is, különösen a borjúveséét. 

    A borókabogyó aromája gyorsan elillan, ezért használat előtt szétnyomják. A borókabogyót tálalás előtt el kell távolítani az ételből. 
  • A fűszer adható még pástétomokhoz, savanyúságokhoz .

  •  A borókabogyó elengedhetetlen fűszere vadmá

  • áposztához, levesekhez, szószokhoz valamint savanyúsrtásoknak, pácleveknek (halhoz és sonkához), belőle készítik a gint, más likőröket és gyomorkeserűket.

  • Nagy kuriózum a belőle készült pálinka

  • Légzőszervi megbetegedések kezelésére, elsősorban teakeverékként használják. Kezelhetők vele az emésztési panaszok, húgyúti fertőzések. Étvágyjavító hatása is ismert.
  • Erős vízhajtó hatása van.
  • Külsőleg : Izületi fájdalmaknál használjuk.

  • FIGYELMEZTETÉS! Terhesség esetén ne használjuk!
  • Erős veseizgató hatása miatt max 10 napig használható.
  • Napi adag ne legyen több, mint 8 szem.